Érdekes, hogy mennyire másképp tekint az ember ugyanazokra az állomásokra az életében bizonyos idő elteltével. Másfél évvel ezelőtt még elképzelni sem tudtam, hogy nekem gyermekem legyen.
Másfél hónappal ezelőtt, pedig még rettenetesen távolinak éreztem magamtól a szülést és az utána következő időszakot. Nem akartam, hogy vége legyen,  megszoktam és megszerettem ezt az "áldott állapotot". Most viszont minden nappal közelebb kerülök ahhoz, hogy végre a karomban tartsam azt a kis életet aki hosszú hónapok óta bennem fejlődik, akit egyféleképpen már "megismertem", megszerettem és napról-napra egyre jobban várom és félem ezt a találkozást.

És íme az újabb semmittevéssel töltött napok és álmatlan éjszakák termése:

Lisete magical greenworld készletéből (http://lisetescrap.blogspot.com/) és Icka napraforgóival (http://icka-ficka.blogspot.com) készült.

Azt hiszem quick page-eket kellenem csinálgatnom Benő leendő képeihez. Ha már velünk lesz, úgysem lesz időm ilyenekkel szórakozgatni :) 

Bepötyögte: Anyaci

Amilyen ronda, hideg idő van kint, még az ablakon sincs kedvem kinézni. Brrr... Gondoltam feldobom magam a nyári képek nézegetésével és ha már beszippantott a scrapbooking, nincs menekvés... így csináltam egy "keretet" is :) (a Sunfruits blogtrain-ből Moncsi elemeit használtam)

Van még hova fejlődni.....
Alig várom már, hogy a kicsi fiam képeihez csinálhassak "körítést"
Bepötyögte: Anyaci

Babavárás

Eddig szinte panaszmentesen viseltem a babavárást, viszont rettegek a szülés utáni időszaktól. Mi lesz? Hogy lesz? Hogyan fogunk helytállni? ... stb A szokásos para-mami gondolatok. Egy hete még azt kívántam, bár lenne már valami nyűgöm, hátha akkor jobban várnám a terhesség végét. 

Kellett nekem! Két napja a drága kicsi fiam eldöntötte, hogy nincs szükségem jobb oldalon a bordáimra és a májam is útban van neki és a tüdőm is túl sok helyet foglal el tőle, így most azokat feszegeti, rugdossa, nyomja egyre feljebb. Már nem tudok kényelmesen ülni, csak ha ívbe feszítem a hátam (az meg hol kényelmes?), alig kapok levegőt és egy fél bögre levessel jól lakok (persze csak fél órára)...

Addig is amíg várom, hogy Bende babát végre a karomban tartsam, megpróbálom elfoglalni magam netezéssel, blog-szerkesztgetéssel. Íme unalmas óráim legújabb terméke :) 

Bepötyögte: Anyaci

Anyaci és Apaci

Ők is voltak gyerekek...

... majd egymásra találtak...

...és most engem várnak...