Mikor Bende elkezdett fogzani, napokig böngésztem a neten megfelelő "tooth chart" (nem igazán van rá jó magyar szavunk) után kutatva, de nem találtam kedvemre valót. Egy aranyos kis dinó adta az ötletet, azután csináltam meg GIMP segítségével (az előző bejegyzésben és oldalt is látható), Bende fogzását mutató macit. Azóta is kísérletezgetek hasonlókkal és végre be is fejeztem egyet, egy aranyos, nagyszájú királylányt.
Ha valakinek megtetszik, letöltheti. Bár nem tudom mekkora igény van rá, nem túl sokan olvassák ezt a blogot. :)
Csak annyit kérek, hogy a Benő maciját ne vidd el, illetve hagyj egy pár soros megjegyzést és ha kiteszed valahova, jelezd honnan van ;)
Próbálkozok még néhány figurával, majd feltöltöm azokat is.
Múlthéten Bende valahogy összeszedett egy elég durva fosós-hányós betegséget (szerintem a múltkori babaklubban), péntekre belázasodott, szombat-vasárnap már hányt és ment a hasa is. Hétfőn átvittem a gyerekdokihoz, de annyian voltak a váróban, hogy megállni se tudtam volna anélkül, hogy valaki ránk ne köhögjön 10 centiről, így inkább eljöttünk és telefonon beszéltem meg a dokinénivel, hogy mit javasol. Vettem a patikában hányinger csillapító kúpot, B6 vitamin ampullát, elektrolit pótló italport, de elég nehezen tudtam belediktálni a gyerekbe, nem is ivott-evett eleget, csak szopizott. Sajnos délutánig semmi pisit nem produkált, így inkább bementünk a kórházba, féltem hogy veszélyesen kiszárad. Azt reméltem, hogy kap Benő 1-2 infúziót és haza is jövünk, de ebbe nem ment bele a doki, bent tartottak minket. Nagyon féltem tőle, hogy a fertőző osztályon csak összeszedünk még valami rémséget. VIP szobát nem tudtak adni, de volt egy kétágyas szoba (egy rácsos ágy és egy felnőtt ágy), oda kerültünk kettesben. Szabi egyszerűen "balkáni körülményeknek" titulálta a helyzetet. Mutatok pár képet (nem röhögni! egy megszállott blogger, a kórházba is visz fényképezőt :) ) Szóval a szokásos lepattogzott, fehér csempe, rugós vaságy, lepukkant zuhany, lehúzás-után-még-félóráig-folyó WC, szétrepedt ajtófélfa és ezokból nem záródó WC ajtó, vibráló neon lámpa...
De a csúcs az ablak teljes kinyitását akadályozó házilag buherált "ütköző" volt. :D
Hétfő délutántól voltunk ebben a szobában, Bende még kicsit elesett és lázas volt, valamint az egész testét kisebb-nagyobb piros foltok borították (akkor gyógyszer allergiának gondoltuk), de vasárnap óta nem hányt, 3 infúziót kapott (hajnal fél1 volt mire lecsöpögött mind). A székletminta alapján a rota vírus fertőzést kizárták, talán salmonella (ez 4-5 nap tenyésztési idő után derül ki biztosan). Intravénás antibiotikumot kezdtek neki adni, amitől rettenet büdös lett a pisije. Kedden már egész jól volt a kis drágám, mosolygott, dumált de este 8kor jött az éjszakás nővérke, hogy most azonnal pakoljunk, mert átköltöztetnek minket egy másik szobába. Tudom én, hogy nem az ő hibája, csak a munkáját végezte, de igazán közölhette volna ezt kulturáltabban, kedvesebben is, talán akkor kevésbé akadok ki. Gyorsan összerámoltam a cuccunkat (még jó, Szabi is ott volt), átkísért a másik szobába, ekkor láttuk (nem mondta előtte), hogy az egy 4 ágyas és tele van. Amint beléptem tudtam, hogy ennek nem lesz jó vége: durván meleg volt, nem volt levegő és a szomszéd ágyban fekvő gyerek anyukája azzal kezdte, hogy megnézheti-e a kislánya Bende zenélő malackáját (WTF??!!) Miközben próbáltam a holminkat beszuszakolni az egyetlen rendelkezésünkre álló kis rozsdás éjjeliszekrénybe, jött az előbbi (szívemnek nem éppen kedves) nővérke, hogy vetkőztessem Benőt, mert súlymérés. Én meg csak nyeltem egy nagyot, hogy ne küldjem el azonnal a jó francba a mérlegével együtt. Mérés után megkértem, hogy szóljon egy orvosnak, szeretnénk hazamenni. Míg vártuk a dokit, nyeltem a könnyeimet és körbetelefonáltam az összes gyerekorvos ismerősömet, hogy mik a lehetőségek, szerintük mit tegyünk? Kb egy órát vártunk a dokira de legalább szegről-végről ismerős volt (egy gimibe jártunk, látásból ismertük egymást). Vele legalább nyugodtan meg tudtuk beszélni a dolgokat, látta, hogy Benő ki van virulva, nem tűnt betegnek, de sajnos a labor értékei rosszak voltak és a láza sem múlt még el, így ő nem javasolta a hazamenetelt, mert könnyen visszaeshet. Gondolkodtunk, telefonáltam még egy sort, de végül a maradás mellett döntöttünk, nem akartam felelőtlen lenni. Szabi hazament, nagyon nehéz volt, hogy ne sírjam el magam, de Benő szuper volt, szopi után szépen el is aludt én meg próbáltam valami viszonylag kényelmes helyzetet találni a székemen. A kényelmetlenség volt a legkevesebb, sokkal jobban féltem attól, hogy Bende elkap pluszba valami jó kis vírust, illetve a többi gyerek véletlenül sem egyszerre akart aludni: miközben altattam az egyik gyerek visítva sírt (a fáradtságtól) a másik szomszéd, a 22 hónapos kisfiú pedig unatkozott, így az építő kockáit dobálta, kiabált és a vaságyat rugdosta (nagyokat nyeltem, hogy ne szóljak be apukának, hisz nem tehet róla ha nyűgös a beteg gyerek és persze Benő is fel fog még sírni párszor az éjszaka folyamán)
Este 11kor szólt a másik nővérke, hogy találtak nekünk egy VIP szobát, a doktornő kérdezi, hogy most azonnal át akarunk menni, vagy majd csak reggel? Naná, hogy azonnal! A sötétben gyorsan összerámoltam, (remélve, hogy semmit nem hagyok ott), felnyaláboltam Benőt és egy nővér átkísért minket a másik épületbe, az éjszakát már nyugodt körülmények között töltöttük.
De hiába a külön szoba, Bende állapota másnaptól romlott: visszatért a hányás, a hasmenése is rosszabb (vízszerű) lett, és megint elesett volt és nyűgös. Sajnos többször is tönkre ment a vénája, amiben a branül volt, kapott tűt a kezébe, lábába, végül a fejébe. Akármilyen szörnyen néz is ki, ezutóbbi zavarta legkevésbé alvás közben és nem is piszkálta annyit. Nagyon sajnáltam mikor szúrták, de szükség volt rá az infúziókhoz.
Olyan aranyos volt a kis "antennájával"
Azért ez a szoba sem volt tökéletes: Benő hívta fel rá a figyelmem, mikor le akarta nyalogatni a penészt a falról (blöe)
Szerencsére visszatért az étvágya, de többször hányt, így csak óvatosan mertem etetni. (A hányásoknál nagyon hasznosnak bizonyult az eldobható pelenkázó alátét.) A smectát nem sikerült vele megitatni ezért porrátört széntablettát kapott, mikor beadtam neki, úgy nézett ki mint egy rossz horrorfilm szereplője :)
Csütörtökre én is émelyegtem és ment a hasam (ahogy Szabi fogalmazott: "Folyik mint cérna, terül mint ponyva."). Gondolom a kimerültség is hozzájárult, hogy elkaptam Benőtől a hasmarsot, de szerencsére nem viselt meg nagyon, másfél nap alatt át is ment rajtam.
Péntekre megint felélénkült az Úrfi, visszatért a jókedve, Apával is sokat bohóckodtak...
... játszottak...
...vagy épp TV-t néztek :)
A betegség ellenére, vagy talán épp annak köszönhetően (ugyanis sokat volt ölben, sokat mondókáztunk), Bende megint megmutatta milyen okos-ügyes nagyfiú már és tudja mit kell csinálni a mondóka végén:
Szombat reggelre megjött az újabb labor lelet, sokat javultak a gyulladásos értékei, 3. napja láztalan volt és a foltjai is eltűntek, így VÉGRE hazaengedtek minket! Juppijé!!!
Az egész kórházi tartózkodásunk alatt Benőt és engem sajnált mindenki, pedig Apának sem volt könnyű: minden reggel korán kelt, hogy még munka előtt velünk legyen, ebédidőben is bejött és munka után is a kórházban volt este 9ig; tartotta bennem a lelket, bátorított, vigasztalt. A napi 2-3 "Miket kell még behozni: " című SMS-eimet is szó nélkül teljesítette; egész héten a lakás, a patika, a bolt és a kórház között cikázott. Nagy-nagy puszi jár érte neki is!!!
Még egy hete csináltam ezt a poharas túrókrémet, sajnos megkóstolni nem volt lehetőségem, mert még aznap bevonultunk Benővel a kórházba, de Apa szerint finom volt.
Szóval azért készült, mert a Túrórudi tortához vásárolt túró pár nap múlva lejárt volna. Receptet nem nagyon keresgettem, csak összekevertem amit itthon találtam: 250gr túró áttörve, 2 dl tejszín felverve, 1 kk vanília aroma, 2-3 ek porcukor(ízlés szerint). A krém felét összeturmixoltam fagyasztott málnával, majd rétegeztem: sima krém, málnaszemek, málnás krém, málnaszemek, sima krém és a tetejére egy-egy halom tejszínhab és néhány szép szem málna.
Kénytelen leszek még egyszer elkészíteni, hogy én is ehessek belőle. :)
Bendét általában nem igazán köti le a TV, amit nem is bánok és viszonylag ritkán kapcsoljuk be napközben. A minap viszont betettem a Bogyó és Babóca DVD-t és Benő lefagyott, tátott szájjal nézte, még a távirányító rágcsálásáról is elfeledkezett. Valamit tudhat Bartos Erika és az Alma együttes :D
(A leragasztott komódon nem röhögni! Még így sem Bende-biztos)
Mikulásra kapta Benő ezt a nagy doboz építőkockát, aminek a tetején a formáknak megfelelő lyukak vannak, de el is tettük, gondoltam korai ez még neki. A napokban valahogy előkeveredett az asztal alól a doboz, persze ki is borítottuk a kockákat, építgettünk kicsit (én építettem, ő rombolt :) ) Amin ledöbbentem: egyszer mutattam meg neki, hogyan, melyik kis lyukon lehet betenni a hengert a dobozba és egyből utánam csinálta. Csak a hengerrel megy, a többinek beakadnak a sarkai, viszont nem keresget a nyílások között, rögtön a kör alakúba teszi. :)
Csütörtökön ismét klubban voltunk, bár a klubvezető betegsége és így távolléte miatt inkább játszóház-szerűre sikerült, nagyon jól éreztük magunkat. Jókat beszélgettünk, a gyerkőcök játszottak és a meghívott előadóval beszélgethettünk a Waldorf óvodáról.A kendők azért hiányoztak, szerettem volna kipróbálni a JPMBB (Je Porte Mon Bebe-magyar beceneve: Zsömbi) kendőt, na majd legközelebb!
Csak néhány képet teszek fel ide, a többit a klub honlapján megnézhetitek.
Elkövettem egy komoly hibát. Teljesen beleszerettem a gastro-blogokba. Nem egy konkrétot kedvelek, hanem úgy általában a stílust, a képeket, a csodás kajákat és a hozzájuk tartozó kis történeteket. Hogy ez miért gond? Mert mióta Bende kevesebbet szopizik, a kilók csak úgy ragadnak rám én pedig mindig találok valami sütni/főzni való ínyencséget.
Úgy volt, hogy ma egy barátnőmhöz megyünk beszélgetni és babázni, de sajnos közbejött egy családi program, így elnapoltuk. Ez persze nem akadályozott meg engem abban, hogy megcsináljam a tegnap Moha konyhájában kinézett Túrórudi tortát. Mivel vendégségbe szántam, annyit változtattam, hogy egy nagy torta helyett 12 kis tortácskát csináltam a muffinsütőm és néhány papírkapszli segítségével, így a receptben szereplő hozzávalókat feleztem, illetve nem volt itthon étcsoki, ezért a mikulásról maradt tejcsoki figurákat használtam.
Sajnos képtelen vagyok jó fotót készíteni róla, de az íze fantasztikus! A keksz-réteg ropogós, a túró krémes, a tetején lévő csoki pedig ugyanúgy roppan mikor beleharapok, mint egy igazi, jól behűtött túrórudin :D
Szabi szerint olyan mint a Pöttyös Pont 2.
Amíg én a sütikkel pepecselek, Bende kirámolja a konyhaszekrényt és ő is "főz" valamit:
Robiéknál megkezdődött az idei grill-évad. Szerintem ugyan, még kicsit hideg volt, de a házigazda úgy gondolta, +7 fokban kiválóan lehet a kertben sütögetni.
A kinti képek sajnos nem túl jól sikerültek, már elég sötét volt...
...fejlámpa kellet a sütéshez is.
Amíg a srácok sütötték a husit, bent fergeteges gyerekbuli kerekedett. Volt zsákba-Bende...
...zsiráf szájába golyó tömködés...
... fiók-rámolás....
...amiben persze a "nagyok" is szívesen segítettek Benőnek...
...játék a legó hegyeken is túl, ahol a számtalan Barbie baba is legót túr.
A lányoknak a legérdekesebb persze egy műanyag doboz volt. Játszottak vele kukucsolóst, felváltva elbújtak, majd megpróbáltak mind beleülni.
Itt Panni épp a doboz alatt van
Sok rózsaszín kislány kis helyen is elfér
Arról nem készültek képek, ahogy Csenge egész este etette Benőt a kenyeréből. Kis darabokat tört le belőle és mászott Bende után, tömte a szájába. Az én fiam persze nem tiltakozik, ha kaját tesznek a szájába :D
Megint jó kis buli volt! A Ladányi fiúk persze úgy el- (illetve meg-) fáradtak, hogy még haza se értünk, mindkettő durmolt a hátsóülésen.
