Volt egy időszak, kb a bölcsikezdés idején kezdődött (februárban), mikor Bende teljesen elutasította az apját és mindent csak nekem engedett. Én fürdettem, altattam, öltöztettem, csak én köthettem ki az autóssülésből, egy pohár vizet se fogadott el mástól. Pedig Szabi Bendegúz születése óta aktívan részt vett mindenben, most ki volt tiltva. Egyrészt melengette a szívem, hogy én vagyok a kicsi fiunk mindene, másrészt viszont rossz volt látni, Szabi milyen szomorú valahányszor Benő elzavarja és nekem is fárasztó volt, hogy segítség nélkül kellett mindent csinálom. Aztán ez szép lassan finomodott, most pedig kezd átcsapni az ellentétébe. Már én vagyok az akit néha kirekesztenek "Apa, mi fiúk vagyunk!" felkiáltással :) Imádom nézni, milyen összhang van közöttük játék közben vagy pl mikor összebújnak a kanapén :))))
Mostanra a csilik is elkezdtek pirosodni.
