2013. febr. 25.

A ovi

Első nap az oviban (kedd):
reggel addig tetszett neki, amíg megkerestük mindenhol a jelét és elpakoltuk a cuccait (fogkefe, ágynemű, tornazsák...), de bemenni nem akart. Nagyon sírt mikor otthagytuk. :( Ehhez képest, mikor mentem érte fél1-kor, azért volt morcos, mert ott akart volna aludni a többi gyerekkel :)


Második nap (szerda) :
Már a kocsiban mondogatta, hogy nem akar oviba menni. Mire odaértünk (8 előtt 3 perccel), a gyerekek már átöltöztek torna ruhába, így Bende csak a benti ruhájában ment velük. Legközelebb igyekeznünk kell, hogy hamarabb odaérjünk (legalább kedd reggelente). Persze megint nem akart maradni, sírt, mikor eljöttünk.
Délután már ott aludt, fél4-re mentem érte. Az óvónéni szerint jó napja volt, de Benő nem hajlandó mesélni róla.  Fogalmam sincs mit csinált egész nap :(

3. nap (csütörtök)
Amíg beérünk az oviba és átöltöztetem, addig semmi gond, de a csoport szobába nem akar bemenni, sír (kis híján én is). Délután a szomszéd csoporttal együtt voltak (beteg lett a délutános óvónéni), épp uzsonnázott, mikor odaértem. Azt mondták, minden rendben ment.

4. nap (péntek)
A reggelek továbbra is sírósak. Teljesen leszívja az energiáimat, hogy fülig érő szájjal győzködöm a gyereket, milyen jó is oviba menni... pedig legszívesebben kitépném az óvónéni kezéből és világgá szaladnék vele. Az óvónéni szerint minden rendben van vele, csak addig sír reggelente, amíg ki nem lépünk az apjával. Szépen játszik egész nap, többnyire még egyedül, de nagyon figyeli a többieket. A torna órát nagyon szereti :)
Ma fél1-re mentem érte és haza indultunk busszal. A kis drágám elaludt a buszon az ölemben. Szerencsére közel a buszmegálló (kb 150m), de azért nem volt könnyű ölben hazavinni. És persze a kis huncut akkor ébredt fel végképp, mikor bezárult utánunk a bejárati ajtó. :)

A 2. hét: 
Sírás már nincs, de vonakodva megy be, az óvónéninek fogni kell a kezét. Mikor délután érte megyek, azt szokta mondani, hogy jó napja volt.
Remélem lesz ez még jobb is.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése