Már egy hete itthon vagyunk Benővel. Annyi minden történt és annyira más lett az életünk menete, amit el se tudtunk képzelni. Egy biztos: sokkal nehezebb anyukának lenni, mint gondoltam.
Gyakorlatilag állandóan fáradt vagyok, de napról napra jobban mennek a dolgok. Na, jó inkább úgy mondanám, hogy vannak jobb és kevésbé jó napjaink :)
Sajnos még 2 hét után is időnként elhatalmasodik rajtam a rossz hangulat. Nem tudom jobban megfogalmazni: olyankor úgy érzem semmi nem jó, a helyzet reménytelen és csak sírni tudok. Mikor ezek a pillantok elmúlnak, olyan hülyének érzem magam, hiszen van egy gyönyörű, egészséges kisfiunk, akit régóta nagyon vártunk és semmi más dolgunk, mint a tőlünk telhető legjobb módon ellátni és szeretni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése