Az első szánkózás

Egyik délután összeszedtem minden bátorságom és édes-kettesben elindultunk szánkózni. Kicsit tartottam tőle, hogy fog-e tetszeni az Úrfinak, hiszen a helyzet erősen hasonlít a babakocsizáshoz, amit régóta nem tűr. Beöltöztünk sok-sok réteg ruhába, Bende moccanni se bírt, pláne miután bebugyoláltam még a plédbe is. Az első kb 10 perc tetszett neki, nagyokat kacagott, ahogy szaladtam vele és kurjongattam :D de később nagyon elhallgatott és csak meredt maga elé morcosan, majd el is kezdett nyűgösködni. Szerintem fázott így gyorsan hazasiettünk. Azért jó muri volt, ha nem lenne olyan macerás az elindulás és hazatérés, gyakrabban vágnék neki.

 De a hátamra kötni és közös kabátba bújni, még mindig egyszerűbb és kellemesebb is összebújva, egymást melegítve sétálni.