2010. dec. 15.
Napi mosoly
Néhány órás távollét után hazaérni és látni, ahogy abban a pillanatban felderül Bendegúz arca, mikor megpillant az ajtórésben, majd hangosan kiabálva, nevetve kúszik felém, bújik az ölembe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Újabb bejegyzés
Régebbi bejegyzés
Főoldal
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése