Egész pontosan 1 éve és 5 napja nem aludtam annyit egy huzamban, mint tegnapelőtt éjjel. A fél9-es fektetés után kb fél11kor felsírt, (általában rosszat jelent, ha ilyen korán kezdi), de épp csak ölbe vettem, meg is nyugodott, visszatettem a kiságyba és aludt tovább... Egy nyikkanás nélkül fél7-ig! Ekkor megszoptattam és még aludtunk egy órácskát.
Még mielőtt felcsillanna a kedves ismerősök szeme, hogy "na, ugye, megmondtam, hogy egy éves korától mint amit elvágtak, aludni fog!!!" (persze ugyanezt mondták 3, 6 majd 9 hónapos korára is) természetesen ez csak beetetés volt, tegnap ismét 5x ébresztett az Úrfi. :)
Időről-időre szükség van rá, hogy a jövő távoli ködében felcsillanjon egy icipici kis esély arra, hogy egyszer majd mindannyian átalusszuk az éjszakákat.
Ahogy a címben is írtam: A remény hal meg utoljára.
"Rejtett fény ragyog a dolgok legmélyén -
erre gondolsz tán, hogyha így szólsz: van remény.
Kutasd hát és tárd ki ablakod,
tárd ki rá a két szemed, tisztán lásd az életet! "
erre gondolsz tán, hogyha így szólsz: van remény.
Kutasd hát és tárd ki ablakod,
tárd ki rá a két szemed, tisztán lásd az életet! "
(Omega)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése