2012. márc. 1.

Éjszakai mentőakció

Egy új házban mindig vannak váratlan nehézségek.

Nincs meleg víz. Ok, végülis rezsón is lehet vizet melegíteni és lavórban is lehet mosakodni. Akár úgyis gondolhatnék rá, hogy gyermekkorom szép emlékei elevenednek meg, mikor dédnagymamám a sparheton melegítette a vizet és a cserépkályha előtt, zománcos lavórban mosdatott minket.

Hideg van. Ok, mégis csak kemény tél volt, hidegek a falak, időbe telik átmelegíteni a házat. (Egyébként napról napra jobb a helyzet)

Na, de hogy este 9kor bennrekedjen a Férj a WC-ben... több mint kellemetlen. Mikor beköltöztünk megörültem, hogy végre van kulcs a WC ajtóban, Bende nem fogja többé rámnyitni az ajtót. Tegnap este a ház ura bezárkózott, majd dolga végeztével nem tudta kinyitni az ajtót. Én is megpróbáltam kívülről egy másik kulccsal. Semmi. Rángattuk, püföltük, káromkodtunk. Semmi. Végül arra jutottunk, hogy mégsem maradhat ott éjszakára, kimászik az ablakon. Még jó, hogy egy részen hiányzik a kerítés, így hátramentem, beadtam az ablakon a cipőit, egy létrát és hangosan röhögtem segítettem, amíg kipréselte magát a csöppnyi ablakon. Ezalatt a szomszéd kutyái olyan vadul ugattak (szerencsére megkötve), hogy végig attól féltem, bármelyik pillanatban ránk támadhatnak. Miután végrehajtottuk a sikeres mentőakciót, bementünk a házba és Szabi egy laza mozdulattal elfordította a kulcsot és kinyitotta a WC ajtót. (hajtépős smiley)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése