Első hét a bölcsiben

Hétfő:
Nem rég jöttünk haza az első bölcsis napról. Mikor odaértünk, még a folyosóra se akart bejönni velem Benő, ott állt sírva. De azt hiszem elsősorban nem a hellyel volt baja, hanem, hogy kint nagy a hó és az most mindennél érdekesebb. Azután sikerült bejutni, én leültem oldalt egy székre és csak néztem hogyan játszik a gondozó nénivel. Időnként felnézett, vagy szólt de az idő nagy részében rám se bagózott. :) Nagyon kevesen voltak, a 14 fős csoportból 4-5-en.
Van egy másik kisfiú is, aki most kezdi a beszokást, ő egy kicsit bátrabb volt.
Sajnos már csak 1 jel maradt nekünk: cserepes virág :( De ez csak nekem számít, Bendét kicsit sem zavarja :)

Kedd:
Bendének szerintem jobb, nekem rosszabb volt a mai nap :) A csoport szobába bemenni megint nem akart, de bent minden rendben volt, aztán 1 óra múlva én kijöttem és kb fél óra múlva mentem csak vissza, nem sírt utánam, de a gondozó néni szerint kérdezte hol vagyok. Viszont akkor sírt, mikor haza kellett jönni. Olyan édes volt: mondtuk neki, hogy jöjjön, mert megyünk haza, erre bedurcizott, leült a kisasztalhoz és mondta, hogy ő itt akar enni a többiekkel. :) Holnapra viszek magamnak valami könyvet, mert valószínűleg jó sokat leszek kint a folyosón és idegőrlő ott ülni és nézni a falat, aminek a túloldalán nem tudom mi folyik :)

Szerda:
Reggel megint nem akarta átlépni a küszöböt, pedig átöltözés után, amíg én pakoltam, elindult, hogy megy be Zsuzsa nénihez, de a kis ajtónál megtorpant. :) Odabent minden rendben volt, szépen játszott a többiekkel. Aztán én kimentem telefonálni 5 percre és nem volt semmi gond, kérdeztem, a gondozónőt, hogy visszamenjek-e még vagy most már maradjak? Szólt Benőnek, hogy anyának dolga van, de mindjárt jön, a kicsi fiam fel se nézett a játékból, úgy mondta, hogy "jó". Másfél órát ültem kint a folyosón (még jó hogy vittem könyvet), nem sokkal utánam kijött a másik anyuka is. Bendével nem volt semmi gond (azt mondták talán 2x kérdezett utánam), de a másik beszokós gyerek 20 perc múlva nagyon sírt az anyukája után (kisebb megszakításokkal majd 1 órám keresztül) és ő aznap ott is ebédelt, nem tudom hogy ment nekik. Ettől én is tartok, hogy a folyosón ülve, tehetetlenül kell majd hallgatnom, ahogy szívettépően sír bent Bendegúz. Mi 11kor eljöttünk, holnap megpróbáljuk, hogy Bende is marad ebédre. :)

Csütörtök:
Reggel Bende már egyedül ment be a csoport szobába, amíg én összepakoltam a ruháit :) Viszont azalatt a fél óra alatt, amíg bent voltam vele, többször odaszaladt hozzám, megölelt vagy hívott játszani. Kezdi érezni az elszakadást. A tízórai gyümölcslé előtt elköszöntem tőle mondtam, hogy dolgom van, majd ebéd után jövök. Mondta, hogy "Jó", megölelt, kaptam puszit és eljöttem. Fél12-re mentem vissza még az ebédet tömte magába bőszen, de nagyon vigyorgott, mikor meglátott. Mondta a gondozónő, hogy nagyon jól viselte Bende, egyszer görbült a szája és néhányszor odament az ajtóhoz, keresett engem, de jól terelhető a figyelme.

Péntek:
Ma már úgy hagytam ott Benőt, hogy érkezés után elköszöntünk és én jöttem is el, nem ültem be a csoportszobába. Nem ment simán. Bende sírt és kapaszkodott belém. De mire a folyosón felvettem a kabátomat, már nem hallottam a sírását, hamar megnyugodott. Ebéd után mentünk érte Apával együtt. Jóízűen ette a desszertet, de amint meglátott minket leskelődni, nagyon megörült és felugrott az asztal mellől. Azt mondta a gondozónénije, hogy duzzogott majdnem egész délelőtt. :( Odament a játékkonyhához, ráborult a karjára a pulton és onnan kukucskált időnként.

Nem könnyű a helyzet, hogy pont egybeesik a költözés és a bölcsibe szoktatás. Bende egész hétvégén nagyon nyűgös volt, rosszul aludt, a délutáni alvásokból sírva ébredt, teljesen rám akaszkodott.