sosem lesz vége (?)!
Ez az utolsó bejegyzésem ebből a lakásból. Kicsit szomorú vagyok, pedig sose éreztem úgy hogy kötődnék ehhez a méregdrágatávfűtésesmégishideg lakáshoz, a galambguanos erkélyhez, a csakazértisalépcsőházbanbagózó szomszédokhoz, a naponta6xa4.emeletremászáshoz... De ez volt az első közös fészkünk Szabival, ide jöttünk haza a kórházból Bendegúz születése után, itt róttuk a gyerekszobában a köröket, mikor éjszakákat ordított át Benő, ebben a nappaliban tanult mászni majd járni (és szekrényre mászni), ebben a konyhában kente szét az első adag főzeléket, ebben a fürdőszobában pancsoltak kacagva minden este, ezen a WC-n nem hagyott minket soha nyugton, ezen a folyosón keregetőztünk nap mint nap "Anya kapj el!" kiáltásokkal... itt lett az én pici fiamból igazi gézengúz, aki jövőhéttől már nem ide fog hazajönni délután a bölcsiből...
Na jobb is ha megyek vissza a pakoláshoz, mielőtt elsírom magam :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése