Végre itthon!

Pénteken végre hazaengedtek minket a kórházból. Szebb névnapi ajándékot el se tudnék képzelni :) Egész délelőtt ronda, ködös idő volt, de mire elkészültek a papírjaink és mehettünk, olyan szépen kisütött a nap, mintha már tavasz lenne :D

Hazaértünk, letettem a kicsi fiamat az ágyra és csak néztem, hogy milyen gyönyörű és sírtam... Nagyon szerettem volna már hazajönni, mégis most sokkal ijesztőbbnek tűnik minden. A kórházban, még ha nem is kellett, de megvolt a lehetőségem a segítség kérésre. Rémisztően nagy felelősség ez az anyaság, és azt hiszem ez a gyomorszorító aggodalom már soha nem fog elmúlni, amíg gyermekem van. :)